Mese egy messzi-messzi tajrol

Sokáig aludtam én is, de most elsőként ébredve, el is foglalom a karosszéket és mesébe kezdek.
Almomban egy messzi-messzi tájon jártam, kéklő tenger partján vörös hegyek között, egy igazi sivatagban. De, ne a végtelen homokdűnéket képzeljétek magatok elé, mert ez másfajta sivatag ám! Itt homok helyett sziklak dombosodnak inkább, helyenként csodalatos sok sok ezer éve kialakult vízmosások, víz faragta sziklak rejtőznek ebben a sivatagban! Néhol egy-egy magányos cserje jelzi, hogy ott mégis csak lehet valami nyoma a víznek, az állatok itt fürge léptűek, és jól rejtőzködnek, nehéz őket észrevenni. Ahol a sivatag és a tenger összeér egy varos nőtt ki a semmiből. A tengerparton szállodák tucatjai sorjáznak, arrébb villák a tehetősebbeknek és szerényebb hajlékok a többieknek. A tengerben színpompás halak úszkálnak a korallok között, amik akkorák, hogy a szállodák legfelső emeletéről is szabad szemmel látszanak! A sok strand közül egy kiemelkedik, itt igazi delfinekkel úszhat együtt az, aki a borsos arat kifizeti. Van egy állatkertje is, ami nem olyan, mint máshol. Itt medencék tömkelege sorjázik bemutatva a közeli és távoli tengerek, óceánok élóvilágát, néhol a medencék átívelnek a fejünk fölött, alulról mutatva meg a cápákat és a rájákat, amiket itt tengeri macskának neveznek. Van itt egy kilátótorony is, ahonnan messze el lehet látni, de az érdekessége lent van... melyen besétálva a tengerszintje alá, hirtelen mi leszünk a kiállított állatok, amiket halak tucatjai bámulnak meg! Hat ilyen csudalatos helyen jártam almomban!

Helyzetjelentes

Hull a hó es hozik, Micimackó fázik...
Hat persze, ilyen időben mit keres a Százholdas Pagonyban, tudom Malackát, de hat ülhetne otthon is kuckójában egy kis hársmézet kortyolgatva...
Mi legalább itthon vagyunk, most tettünk a tűzre, a bográcsgulyás is elkészült, csak az elégedett lakmározás nesze tori meg a csendet...
Gyere, van meg egy hely, és a levesből is akad számodra is...

Ebreszto

Ez hihetetlen... évek teltek el, mindenki mely alomba merülve, a szokott helyen. Es mégis lobog a láng, illetve nem lobog, de azért meg pislákol, gyorsan dobok is rá pár fahasábot...
Ébresztő gyerekek! At aludtunk pár evet, Yad, Gezemice, Mishmesh, Sztivi, Krone, eltek meg? Mi lesz így a kunyhónkkal? Mar a Mikulás is messze elkerül minket... Ébresztő mindenki, itt az idő serénykedni, készülni az ünnepre!

Tűzhelyőrző: A HALLGATÁS - BELEEGYEZÉSAmikor a demokrata érzel...

Gratula, itt is :)

Sok éves álmából egy pillanatra felébredve Gezemice egy papírlapot talál az ajtó küszöbe fölött becsúsztatva. Hát ez meg mi lehet? Nini, egy vers... az ébren álmodásról.

"Ha súg, ha búg a kósza szél a szívnek húrja mond mesét:
Hogy élt egy délceg hős király, ki csókkal várta kedvesét.

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.

A hárfahúron nóta kél, ott szárnyal édes hangodon,
Ki hallja ébren álmot lát, és mért tűnődne rangodon?

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.

De minden álom véget ér, és fáj a kínos ébredés.
A várban vár a bús magány, s az édes óra szenvedés.

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves."

:-)

Kockás pléd alól kukucsolva...
Küldök egy kis képet, a saját kertemből. A kuckósok jutottak eszembe amikor megláttam ezt a tulcsit, lapulevélszoknyában. Lapu örül, hogy ilyen szép díszt kapott, tulip pedig fázós, mint én, és az esőben lapubarátjával takarózik.. Igen a kert egy kicsit dudvás, de a dudva a föld édesgyermeke..És szép:)

Hangok a konyhából

Köszönöm nektek kuckólakók, hogy befogadtatok.Még sürgölődöm egy kicsit a konyhában,répatortát is sütök marokmértű nyusziknak, este viszont mesével készülök, a nagy zöldkockás pléd alól..

Mindig is vágytam egy ilyen kuckóra..
Nagy ölelés a pipacsok plántálóinak, a hóvirágok ültetőinek, a kökörcsinnyitogatóknak, és a kis bársonylepkék szárnyporozóinak.
:-)

Új lakó

Nahát, most aztán tényleg alaposan elfáradtam, persze ez nem az a rossz fáradtság, hanem az a fajta, amikor azt érzi az ember lánya: megérdemlem a pihenést.

De nicsak, mik ezek a finom illatok itt? Nem, vacsora nem lehet, hisz mi egész héten az erdőben szorgoskodtunk... de... ez biztos valami érzéki csalódás.
Mégse. Akárhogy is szimatolok, itt tényleg ínycsiklandó illatok szállnak, belefurakodnak az orromba, hogy máris megkordult a gyomrom tőle.
A konyhából kiszűrődő hangok is gyanúsak.

Nini! Mik ezek a csodák az asztalon? És milyen szépen meg van terítve!
Ismeretlen, de kedves arcot látok fel-felbukkanni a konyha ajtajának résében. Hát te ki vagy, és mi szél repített ide, a mesebeli Kuckóba? Ma este tiéd a Mesélő Szék. :)

Tavaszi hajtás

Az elmúlt pár napban megállás nélkül sürgött-forgott a kuckó minden lakója, hiszen rengeteg dolgunk volt és már meg is késtünk vele kicsikét.
Be kellett járni az erdőket-mezőket, réteket-földeket és ültetni, ültetni, ültetni. Ha kirándulni mentek gondoljatok ránk, mikor rátok mosolyog egy fa tövéből a hóvirág, ibolyát, gombát leltek az erdő mélyén, de a pipacsokért a szántóföldeken kifejezetten én vagyok felelős.
A sok munka közben nem maradt időnk arra se, hogy vacsorát főzzünk magunknak. Éppen ezért nagy szerencse, hogy új társunk akadt: Dorka, aki a konyhában sürgölődve gondoskodott a vacsoránkról. Talán ma este már lesz egy kis pihenés, és újra a hintaszékbe ülhet valaki, a többiek köré gyűlnek és hallgatják a mesét.

Tavasz

Veszem-veszem, csak tudnám, hova tettem el tavaly óta!?
Áh, megvan! Bár ez nem épp hózentráger, de talán megbocsátod, ha kantáros szoknyát húzok. Látod, cserébe a fodros szélű zoknit is előszedtem, hogy szép legyek ma.
Na, hol az a hintaszék? Majd onnan szemmel tartalak titeket, nem ám valami huncutságot csinálni azzal a tortával...! ;)

Kakukk, kakukk

Kakukk! Kakukk!
-Mi ez? Már reggel van? Vagy mi történt?
Álmosan, kócos hajjal, bedagadt szemekkel megyek az ablakhoz, és nézek ki rajta: vidám tavaszi a táj, nyulak szaladgálnak a mezőn, a fák ágain dalosmadarak zengenek. Ránézek a naptárra, és az március végét mutat. Gyorsan megnézem a dátumot is, és megnyugszom: most csak pár hónapot aludtunk át, nem úgy, mint a múltkor, az egész XIV. századot.
-Ébresztő gyerekek! Ki az ágyból fürgén, már ránk tavaszodott! Vár a munka... Gezemice fiam! Az ünneplő nadrágtartód vedd fel, és ma a tied a hintaszék! Még tortát is kell csinálnunk... Szóval csak szaporán, szaporán!

füstölő

közkívánatra ma este a rózsaillatút gyújtom meg, bár leginkább egy rózsaillatú szappanéra emlékeztet :)
állítólag túlérzékeny vagyok a szagokra