Az elmúlt pár napban megállás nélkül sürgött-forgott a kuckó minden lakója, hiszen rengeteg dolgunk volt és már meg is késtünk vele kicsikét.
Be kellett járni az erdőket-mezőket, réteket-földeket és ültetni, ültetni, ültetni. Ha kirándulni mentek gondoljatok ránk, mikor rátok mosolyog egy fa tövéből a hóvirág, ibolyát, gombát leltek az erdő mélyén, de a pipacsokért a szántóföldeken kifejezetten én vagyok felelős.
A sok munka közben nem maradt időnk arra se, hogy vacsorát főzzünk magunknak. Éppen ezért nagy szerencse, hogy új társunk akadt: Dorka, aki a konyhában sürgölődve gondoskodott a vacsoránkról. Talán ma este már lesz egy kis pihenés, és újra a hintaszékbe ülhet valaki, a többiek köré gyűlnek és hallgatják a mesét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése