:-)

Kockás pléd alól kukucsolva...
Küldök egy kis képet, a saját kertemből. A kuckósok jutottak eszembe amikor megláttam ezt a tulcsit, lapulevélszoknyában. Lapu örül, hogy ilyen szép díszt kapott, tulip pedig fázós, mint én, és az esőben lapubarátjával takarózik.. Igen a kert egy kicsit dudvás, de a dudva a föld édesgyermeke..És szép:)

Hangok a konyhából

Köszönöm nektek kuckólakók, hogy befogadtatok.Még sürgölődöm egy kicsit a konyhában,répatortát is sütök marokmértű nyusziknak, este viszont mesével készülök, a nagy zöldkockás pléd alól..

Mindig is vágytam egy ilyen kuckóra..
Nagy ölelés a pipacsok plántálóinak, a hóvirágok ültetőinek, a kökörcsinnyitogatóknak, és a kis bársonylepkék szárnyporozóinak.
:-)

Új lakó

Nahát, most aztán tényleg alaposan elfáradtam, persze ez nem az a rossz fáradtság, hanem az a fajta, amikor azt érzi az ember lánya: megérdemlem a pihenést.

De nicsak, mik ezek a finom illatok itt? Nem, vacsora nem lehet, hisz mi egész héten az erdőben szorgoskodtunk... de... ez biztos valami érzéki csalódás.
Mégse. Akárhogy is szimatolok, itt tényleg ínycsiklandó illatok szállnak, belefurakodnak az orromba, hogy máris megkordult a gyomrom tőle.
A konyhából kiszűrődő hangok is gyanúsak.

Nini! Mik ezek a csodák az asztalon? És milyen szépen meg van terítve!
Ismeretlen, de kedves arcot látok fel-felbukkanni a konyha ajtajának résében. Hát te ki vagy, és mi szél repített ide, a mesebeli Kuckóba? Ma este tiéd a Mesélő Szék. :)

Tavaszi hajtás

Az elmúlt pár napban megállás nélkül sürgött-forgott a kuckó minden lakója, hiszen rengeteg dolgunk volt és már meg is késtünk vele kicsikét.
Be kellett járni az erdőket-mezőket, réteket-földeket és ültetni, ültetni, ültetni. Ha kirándulni mentek gondoljatok ránk, mikor rátok mosolyog egy fa tövéből a hóvirág, ibolyát, gombát leltek az erdő mélyén, de a pipacsokért a szántóföldeken kifejezetten én vagyok felelős.
A sok munka közben nem maradt időnk arra se, hogy vacsorát főzzünk magunknak. Éppen ezért nagy szerencse, hogy új társunk akadt: Dorka, aki a konyhában sürgölődve gondoskodott a vacsoránkról. Talán ma este már lesz egy kis pihenés, és újra a hintaszékbe ülhet valaki, a többiek köré gyűlnek és hallgatják a mesét.

Tavasz

Veszem-veszem, csak tudnám, hova tettem el tavaly óta!?
Áh, megvan! Bár ez nem épp hózentráger, de talán megbocsátod, ha kantáros szoknyát húzok. Látod, cserébe a fodros szélű zoknit is előszedtem, hogy szép legyek ma.
Na, hol az a hintaszék? Majd onnan szemmel tartalak titeket, nem ám valami huncutságot csinálni azzal a tortával...! ;)

Kakukk, kakukk

Kakukk! Kakukk!
-Mi ez? Már reggel van? Vagy mi történt?
Álmosan, kócos hajjal, bedagadt szemekkel megyek az ablakhoz, és nézek ki rajta: vidám tavaszi a táj, nyulak szaladgálnak a mezőn, a fák ágain dalosmadarak zengenek. Ránézek a naptárra, és az március végét mutat. Gyorsan megnézem a dátumot is, és megnyugszom: most csak pár hónapot aludtunk át, nem úgy, mint a múltkor, az egész XIV. századot.
-Ébresztő gyerekek! Ki az ágyból fürgén, már ránk tavaszodott! Vár a munka... Gezemice fiam! Az ünneplő nadrágtartód vedd fel, és ma a tied a hintaszék! Még tortát is kell csinálnunk... Szóval csak szaporán, szaporán!

füstölő

közkívánatra ma este a rózsaillatút gyújtom meg, bár leginkább egy rózsaillatú szappanéra emlékeztet :)
állítólag túlérzékeny vagyok a szagokra

2008

Hát jó, leszek én az első mesélő ebben az évben.
Karácsonyi ajándékba mi új kuckót kaptunk.
Az én szobám nagyon kicsi, de olyan sok sarka van, hogy alig győzöm megszámolni őket.
Már feltettem - igaz, csak selyemszalag masnikkal - a halvány tengerzöld színű függönyöket, nem felejtettem el felakasztani elé a bambusz szélhárfát sem. (pedig a szobában csak egészen enyhe szellő lengedez)
Van a szobácskámban kis kerek asztalka és komód is. Az ágyamat kockás takaróval terítettem le, amelyet még én vartam ki, színes textildarabkákból.
A darabkákból össze lehetne állítani a család egész történetét : az egyik piros darabka a nagyobbik kedvenc játszónadrágjából való, a másik, téglaszínű a kisebbik régi kabátjából, a zöldek egy régi szoknyából, amit ajándékba kaptam, de sosem hordtam, a bordók egy bő ruhából, ami alatt titkok rejtőztek : nagy pocakom, és benne egy baba, aztán egy másik...
És így tovább.
A délutáni szunyókáláshoz mégis egy pihe-puha világoskék takaróba burkolózom.
Már csak egy füstölőt lellene meggyújtanom, de már csak kétféle illatú maradt. Rózsaillatú, vagy ylang-ylang legyen?