Még mindig ugyanaz az éjszaka...

A kuckóban mindenütt bóbiskoló, kókadozó fejek, későre jár, a Vándor szava is fogy lassan. Két kezére támaszkodva hosszasan pillog a gyertya csonkja, pár kisebb gyermek már az igazak álmát alussza. Véget ér a mese, vagy mit is mondok! Szünetet tart éjszakára, hogy holnap a kelő nappal friss erővel hömpölyöghessen tovább. A Hold is lustán feltápászkodik az ablakpárkányról és indul lassan útjára. Mindenki elvackol, és már csak a szuszogások, horkolások ütemes nesze a csend.

A vándor

Aztán mikor átmelegedett, lelke átvette a hely hangulatát, mesélni kezd.
Eleinte félősen, majd a körülötte ragyogó arcokon felbátorodva egyre pergősebben. Kiderül, hogy egy messzi, messzi országból jött, átszelve sivatagot, megmászva hegyeket, sok szomorúságot átélve, de nem megtörve érkezett ebbe a kis völgybe.

Váratlan fordulat

A mese közepetáján, bár a meséknek se eleje se vége, csak fonódnak egymásba a szavak, egyszercsak kivágódik az ajtó, a havas szél szinte belök egy alakot rajta, hárman alig tudják becsukni újra utána. Máris egy kényelmes széket húznak a kemence elé, a vándor kabátját, táskáját a szögre akasztják, ölébe meleg pokróc kerül, kezébe meleg bögre forralt borral teli. Miközben kicsit átmelegszik már a leves is meleg, nagy adagot merít neki valaki, és mellé széles karéj kenyeret kanyarint. Míg eszik egy szó sem hallatszik, csak miután befejezte gyűlnek köré, és mesére éhes szemekkel faggatják, de a vándor nem szól... Tágra nyitja a szemét, és a szemeiben peregnek a mese képei...

egy csendes este

Kicsit zsúfoltnak tűnik a kuckó most, apraja-nagyja a nagy asztal köré gyűlik, középen fazék, abban tör magának utat nagy nehezen a merőkanál, és már jön is visszafelé, jófajta sűrű bablevessel telítve, hogy egy tányérba pakolja terhét és már indul is vissza és újra és újra. A gyerekek egy-egy szelet kenyérrel, és a teli tányérjukkal elvonulnak félre, van belőlük mindenhol, a sutban, a lépcsőn, kisszéken a sarokban, de gyerekláb lóg le a galéria szélén is. A fölnőttek az asztal körül telepednek le, a csöndben csak egy egy kanál koppanása, egy szürcsölés hallatszik. Az asztalon a fazékban mindig van a levesből, és mellette üres tányér is akad, bárhányan is érkezzenek. Lassan megfontoltan esznek, nem siet senki sem. Mikor végeznek a sarokban álló hintaszék köré gyűlnek, láng gyúl a pipában, és bodor fellegekben száll fel a meseillat. A gyertyák lángja is érdekes módon mind a sarok felé hajlik, és a tűz is halkabban pattog. Kezdődik a mese!

Meseillat

A meseillat "elkövetője" én voltam, jelentem tisztelettel. ;)

Van benne egy kis vanília, kis alma, fahéj, csipetnyi szegfűszeg, némi naranccsal megbolondítva, ettől tél-illat is lett, meg süteményes is, meg... szóval tényleg olyan meseillat, és örülök, hogy sikerült eltalálnom, hisz ez becsalogat talán néhány erre járó, megfáradt utazót. :)

leírás folytatólagosan

A sarokban csigalépcső kúszik felfele, és lassan szinte nem is mozdulva valami csodás meseillat hömpölyög le onnan. Ha óvatosan felmegyünk egy kis gallérián találjuk magunk, puha szőnyegek, alacsony, lábatlan ágyak, ülőpárnák. A világítás itt is gyertyafény. Az akusztikája egészen érdekes a helynek, mert lentről a leghalkabb meseszó is jól érthető, de más nem hangzik fel, csak a mese. a másik oldalon széles egyenes falépcső vezet le, a kemence, és az ajtó közt megbújva, mikor rálépek hangosan reccsen a lépteim alatt.

jééé

gezemice, meg sem köszöntem neked a kinyújtott kezet, pedig te voltál a legjobb tanuló :)
konok, te meg megfosztottál kedvenc unaloműző szórakozásomtól...:(
Ó, vajon mikor látogatok legközelebb az asztrowebre, ha törölted magad onnan?
(aki nem hisz a horoszkópokban, az csak törölje is magát :)
de akkor miért van vajon üldöztetéses (tév)eszmém, hogy nekem mindig vízöntő vagy oroszlán jut? (kivéve, ha mérleg vagy egyéb más :)

Ha Gezemice, akkor lángos is (lesz)?
A galéria karfája ugye nem puhafából készült? Ne hidd, hogy ez kukacoskodás. Mert akkor eltörhet, le lehet zuhanni a lépcsön, és mindjárt akadhat valaki, aki sajnálja és kiszolgálja az embert, mert ugye mozdulni sem tud. Lehet visszaélni a segítőkészségével. Akinek aztán lehet még mindenfélét hazudni, de úgy, hogy a saját kuckójától, sőt a saját bolygójától (a lakókról nem beszélve) is elmenjen a kedve (nekem ez volt az utolsó csepp a pohárban)
Azért még élek, túlélésben jó vagyok. És most ezt fent motyogtam a galérián, aki nem akart, annak nem is kellett idefigyelnie :)
Ahogy másztam felfelé, útközben eszembejutott a régi nevem is, visszatérek hozzá.
Eva

Beszélgetés

Nyújtogatom a kezem! :)

Igen, van ágy, de csak a kuckó galériáján. Csuda egy hely ez, mert ha lenn önfeledten anekdotázunk, énekelünk, föntre akkor se hallatszik fel egy nesz se, így bármikor lehet pihenni. És igen, van tea is és kávé is, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót, de úgy van valahogy ebben a kuckóban, hogy mindenki hozhatja a kedvenc italát, süteményét, néha fogunk közösen sütni-főzni is, ha van kedvetek hozzá - egy a lényeg, otthon legyünk benne. :)

1 reggel, amilyen már régen volt

A fenébe, széthasad a fejem már megint, és 1 órát késtem a munkából, pedig ilyen már régen fordult elő.
Ja, és mindez annak következtében, hogy a blog írójával túl sokáig cseverésztem. Jó lenne egy ilyen kuckóban most, talán ülve is el tudnék aludni abban a hintaszékben.
Részleges amnéziám következtében (meg mivel írás közben nem látom a blogot) nem emlékszem, vajon van-e ágy, esetleg kávé abban a kuckóban. Legyen benne, ha nincs, olyan, amin ketten-hárman is elférnek, legyen egy jó meleg takaró is. Jó?
A polcon a tea mellé tényleg kellene kávé is. Néha egy kis süti. El lehet mesélni ott mindent? Ami ellentmondásban van azzal, amit esetleg 1 napja gondoltam? Ki lakik még ebben a kuckóban? Nyújtsa fel a kezét, lécci!

Egy lusta reggel

A sarokban, a búboskemence takarásában egyszercsak megmozdul valaki, miközben valami olyan hangot ad ki, amiről nem lehet egyértelműen eldönteni, vajon morcos, amiért felébresztette őt valami váratlan zaj, esetleg csak próbál bekapcsolódni a nappalba, mindenesetre fura dünnyögést hallat.
Aztán kibukkan a sutból előbb egy hajas fejbúb, a hozzátartozó álmos szempárral, amint épp vaksin pislog bele a fénybe, amit a suthoz ért napsugarak keltettek.
Végül csak ennyit mond:

Jó reggelt! - és elmosolyodik. :)

bemutatás

Ez egy igazi, hamisítatlan kis kuckó, a sarokban a búboskemence, a padkáján ott a hely, ahol jó elheveredni, pont, mint az a cirmos cica a sarokban, lobognak a lángok, és friss kenyérillat lengi be az egész helyiséget. a padló a bejáratnál döngölt föld, beljebb hajógerenda rajta rongyszőnyeg, az asztalon fehér abrosz, középen letakarva a friss kenyér, mellette kés, üveg, teli muskotályos borral, gyertyatartók, bennük nádszálderekú fehér szüzek hajladoznak, táncuk, mint az esti szellő. A falon egyszerű fa polc, rajta tányérok, poharak. Kicsit arrébb, a sarok felé egy hintaszék, benne egy alak ringatózik, kockás pokróc az ölében, és éppen ír. A válla fölött belelesünk az írásba, és meg se lepődünk azon amit látunk: ezt a bemutatót írja éppen. A kis ablakon a függönyrésen keresztül utolsó erejével még bekacsint a lenyugvó Nap, és gyenge sugárujjaival végig simítja arcunk. Az ajtó nincs bezárva, csak behajtva, hogy a hideg téli szél ne tudjon betörni. A kilincse fa, bele van faragva az ajtóba, nem hajlik, hiába próbáljuk, persze minek is hajolna, hiszen az ajtón nincs zár, mindig nyitva áll!
Húzz ide egy széket magadnak, vagy ülj a padkára, és meséljünk együtt egymásnak, mindenki örömére!