Nahát, most aztán tényleg alaposan elfáradtam, persze ez nem az a rossz fáradtság, hanem az a fajta, amikor azt érzi az ember lánya: megérdemlem a pihenést.
De nicsak, mik ezek a finom illatok itt? Nem, vacsora nem lehet, hisz mi egész héten az erdőben szorgoskodtunk... de... ez biztos valami érzéki csalódás.
Mégse. Akárhogy is szimatolok, itt tényleg ínycsiklandó illatok szállnak, belefurakodnak az orromba, hogy máris megkordult a gyomrom tőle.
A konyhából kiszűrődő hangok is gyanúsak.
Nini! Mik ezek a csodák az asztalon? És milyen szépen meg van terítve!
Ismeretlen, de kedves arcot látok fel-felbukkanni a konyha ajtajának résében. Hát te ki vagy, és mi szél repített ide, a mesebeli Kuckóba? Ma este tiéd a Mesélő Szék. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Köszönöm nektek kuckólakók, hogy befogadtatok.Még sürgölődöm egy kicsit a konyhában,répatortát is sütök marokmértű nyusziknak, este viszont mesével készülök, a nagy zöldkockás pléd alól..
Mindig is vágytam egy ilyen kuckóra..
Nagy ölelés a pipacsok plántálóinak, a hóvirágok ültetőinek, a kökörcsinnyitogatóknak, és a kis bársonylepkék szárnyporozóinak.
:-)
Megjegyzés küldése