Mese egy messzi-messzi tajrol

Sokáig aludtam én is, de most elsőként ébredve, el is foglalom a karosszéket és mesébe kezdek.
Almomban egy messzi-messzi tájon jártam, kéklő tenger partján vörös hegyek között, egy igazi sivatagban. De, ne a végtelen homokdűnéket képzeljétek magatok elé, mert ez másfajta sivatag ám! Itt homok helyett sziklak dombosodnak inkább, helyenként csodalatos sok sok ezer éve kialakult vízmosások, víz faragta sziklak rejtőznek ebben a sivatagban! Néhol egy-egy magányos cserje jelzi, hogy ott mégis csak lehet valami nyoma a víznek, az állatok itt fürge léptűek, és jól rejtőzködnek, nehéz őket észrevenni. Ahol a sivatag és a tenger összeér egy varos nőtt ki a semmiből. A tengerparton szállodák tucatjai sorjáznak, arrébb villák a tehetősebbeknek és szerényebb hajlékok a többieknek. A tengerben színpompás halak úszkálnak a korallok között, amik akkorák, hogy a szállodák legfelső emeletéről is szabad szemmel látszanak! A sok strand közül egy kiemelkedik, itt igazi delfinekkel úszhat együtt az, aki a borsos arat kifizeti. Van egy állatkertje is, ami nem olyan, mint máshol. Itt medencék tömkelege sorjázik bemutatva a közeli és távoli tengerek, óceánok élóvilágát, néhol a medencék átívelnek a fejünk fölött, alulról mutatva meg a cápákat és a rájákat, amiket itt tengeri macskának neveznek. Van itt egy kilátótorony is, ahonnan messze el lehet látni, de az érdekessége lent van... melyen besétálva a tengerszintje alá, hirtelen mi leszünk a kiállított állatok, amiket halak tucatjai bámulnak meg! Hat ilyen csudalatos helyen jártam almomban!