2007. december 1., szombat

Kirándulás?

Mentek kirándulni? Akkor sütök nektek palacsintát, az ilyenkor mindig jól jön... meg kellene forralt bort is pakolni, meg... Régen én is sokat jártam ám kirándulni! Egy ilyen kirándulás volt az, mikor összeismerkedtünk Gezemicével, Sztívivel, meg még sokakkal... a Rám-szakadékban jártunk, jó nagy csapat, még nyár közepe volt... persze voltak öregebbek, fiatalabbak is, még egész gyerekek, Gezemice egy kislánnyal még a legelején elvágtázott előre, valaki, mint egy kecskebak ugrált szikláról sziklára, mindig valahova elkószált, és mindig felfelé... és aztán utolértünk egy családot, fiatal apuka, hátán egy kisfiú, talán egy éves se volt, és a fiatal anyuka, na meg az öt év körüli hölgy, Berta. Én itt szakadoztam le a csoporttól, Bertával nagyon gyorsan összebarátkoztunk, és végig egymást segítve mentünk, az ifjú hölgy nagyon élvezte, hogy ennyi udvarlója van, és mind őt rajongják körül, csak aztán eljött a búcsú pillanata is. Ezzel voltak gondok, mert a kis hölgy inkább velem tartott volna, mint a szüleivel, még a balatoni nyaralás se tudta meghatni, a végén parancsszóval kellett ott marasztalni, és nekünk meg futni... azóta se hallottam róla...

7 megjegyzés:

Sztivi írta...

Kösz a palacsintát. Szeressük!

konok írta...

tudom:)

konok írta...

na viszek nektek... hogy ne hiányoljátok annyira:P

Sztivi írta...

Nekünk??? Nem is kaptunk belőle.:-(((, :-)))

Névtelen írta...

jaj, már innen is kilógok? :(

Gezemice írta...

Éva, nem lógsz ki. :)
Ha kilógnál, nem is írhatnál. ;) Csak vannak páran, akik még rajtunk kívül belógnak. :D

Yad írta...

köszönöm, gezemice :)
asszem 30 éve még sokszorta jobb volt a fantáziám, és 15 éve még sokkal jobban tudtam mesélni (Zelk Zoltán 3 nyulára azóta is emlékszem)
lehet, hogy már akkor foglalkozási ártalomban szenvedtem, és mások meséit meséltem, mások verseit mondtam a kicsinyeimnek.
mentségem azért van: csak a legjobbakét :)
olyan jó mesék már nincsenek is...