Nono, csak ne olyan kapkodva! Hát a fa hol van?
Szóltam kinn a Vén Fenyőnek, megígérte, hogy bejön hozzánk, már hallom is öles lépteit... figyeljetek csak! - itt kopog az ajtón. :)
Itt semmi sem lehetetlen és semmi sem furcsa. Magától értetődő, hogy a Vén Fenyő a saját lábán sétál be, és azon sem rökönyödik meg senki, hogy a kuckó hirtelen elkezd nőni, emelkedik, nyúlik, míg az új vendég kényelmesen ki tud egyenesedni.
Légy üdvözölve, kedves Fenyő! - mondom neki, amit ő mély mormogással és barátságos biccenéssel nyugtáz.
Gyerekek, gyorsan-gyorsan, hozzátok csak ide a díszeket, fenn vannak a padláson a nagy faládában, találtok ott minden csudát mellette, de most ne törődjetek vele, csak a színes gömbökkel, az aranyosra festett diókkal, tobozokkal, és nézzétek - kinn jönnek a cinkék, hozzák a csillogó szalagokat is, ma este az erdei állatoknak is karácsony lesz, ne csak magunkra gondoljunk! Ők segítenek díszíteni, mi pedig a kamrában megkeressük, mit adhatunk nekik, magvakat, szalonnát...
Na, most már tényleg jöhet az este és az ünneplés! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése