Mézeskalács, szaloncukor

Ínycsiklandó illatok terjengenek a kuckóban, mézillat, meg fűszerek, a sok finom illat közt el is vesznének, ha nem lennének ilyen melegek, intenzívek, étvágygerjesztők. Azok a fűszeres illatok ott a wokból szállonganak, egy kis maradék a tegnapi vacsorából, itt egy kis fűszeres, édeskés illat, de ez hideg... ja, igen, a gyertyák, Vándor gyertyái! Mik ezek itt az asztalon? Semmi szaguk nincsen, és olyan furcsa a tapintásuk... hát persze, Sztivi képkeretei! Viszont az az illat, ami csalogat, az a kemence felől érkezik. Kinyitom az ajtót, és pont időben, mert a kemencében egy nagy tepsi aranybarna mézeskalács vigyorog rám. Hogyan kerülhettek oda? Úgy látszik, nagyon elfáradhattam a nagy készülődésben, el is feledkeztem róla, hogy mi csináltuk!
Gezemice fiam, nagyon ügyes leányka, szépen sorba adogatta a kezem alá a rozslisztet, a mézet, a tojásokat, meg a fűszereket, míg én kevertem-kavartam a tésztát, jó ragadós massza lett belőle, de a végén csak elkészült, kinyújtoztattam a tésztát a nagyasztalon, majdnem le is lógott róla, és a gyerekek Gezemice irányításával szorgosan szaggatták a különböző figurákat, sikerült is telirakni velük a legnagyobb tepsit, még örültem is, hogy a sok rontott darabot eltüntették, mert mit is csináltunk volna annyi mézeskaláccsal?
Amíg a kicsik el voltak ezzel foglalva, addig én cukrot tettem fel főni, 5 kilóhoz adtam két liter vizet, és addig főztem, míg jól besűrűsödött, és a vizes (hideg vízbe alaposan bemártott) ujjaim közt hosszú cukorszálak képződtek. Ekkor szétadagoltam, és tettem hozzájuk különböző ízesítőket (egy kis narancshéjat még a Vándortól is elcsentem, mikor a gyertyákat készítette), majd terítettem az asztalra, és daraboltam őket. A nagy feladat megint Gezemicét érte, neki kellett egyesével bemártogatni őket a forró csokiba, majd a sok gyerek versengve csomagolta őket, míg én a hintaszékben szundítottam egyet... Akkor már kész is lennénk, jöhet az este, az ünnep!

/szaloncukor recept: http://picuroknak1.multiply.com/reviews/item/15