Ajándék

Itt vagyok ám, csak kicsit visszahúzódtam a sutba, mert dolgom volt.
Közeleg a karácsony.
Ilyenkor mindig bajban vagyok, kinek mit kellene ajándékozni.
Venni igazán könyvet szeretek, mert az érték. Annak semmi értelmét nem látom, hogy olyan értelmetlen dolgokat vegyek amiből csak eggyel több lesz az illetőnek. A könyv olyan, hogy (pláne, ha bele is írok pár sort) mindig emlékszik rá az ajándékozott, hogy tőlem kapta.
A gond csak az, hogy a mai árak mellett mindenkinek igazán olyan írásműt venni nem tudok, mint amilyet szeretnék.
Ekkor szoktak a segítségemre sietni az ötleteim, amik általában kihúznak az ajándékozási "depresszióból".
Most az jutott eszembe, hogy otthoni anyagból csinálok a szüleinknek ajándékot.
Tengerparti utazásaink során rengeteg kagyló- és csigahéjat gyűjtöttem. Nagy élmény a csodálatos színű, és formájú tengeri herkentyűket vadászni a fenéken, mint egy gyöngyhalász.
Szóval ezekből a zsákmányokból már két nagy szatyorra való van itthon, és csak hányódnak a költözködés, és pakolások során. Van belőlük kitéve is üvegekbe, de azok csak a töredék.
Ezért arra gondoltam, hogy ezen "kincsek" felhasználásával készítek ajándékot. Veszek képkereteket, amiket feldíszítek ezekkel. Ráragasztom őket, majd lelakkozom. Az így feldíszített keretekbe olyan képet rakunk, amin mindketten rajta vagyunk. Ez lesz a szüleink karácsonyi ajándéka. Ebben benne van a munkám is, ami külön örömöt jelentett nekem, és annak is aki kapja.
Szóval ezzel voltam elfoglalva a sutban, de a sütemény, és a finom tea illata előcsalogatott.