Még mindig ugyanaz az éjszaka...

A kuckóban mindenütt bóbiskoló, kókadozó fejek, későre jár, a Vándor szava is fogy lassan. Két kezére támaszkodva hosszasan pillog a gyertya csonkja, pár kisebb gyermek már az igazak álmát alussza. Véget ér a mese, vagy mit is mondok! Szünetet tart éjszakára, hogy holnap a kelő nappal friss erővel hömpölyöghessen tovább. A Hold is lustán feltápászkodik az ablakpárkányról és indul lassan útjára. Mindenki elvackol, és már csak a szuszogások, horkolások ütemes nesze a csend.