2007. november 28., szerda

leírás folytatólagosan

A sarokban csigalépcső kúszik felfele, és lassan szinte nem is mozdulva valami csodás meseillat hömpölyög le onnan. Ha óvatosan felmegyünk egy kis gallérián találjuk magunk, puha szőnyegek, alacsony, lábatlan ágyak, ülőpárnák. A világítás itt is gyertyafény. Az akusztikája egészen érdekes a helynek, mert lentről a leghalkabb meseszó is jól érthető, de más nem hangzik fel, csak a mese. a másik oldalon széles egyenes falépcső vezet le, a kemence, és az ajtó közt megbújva, mikor rálépek hangosan reccsen a lépteim alatt.

Nincsenek megjegyzések: