Ez egy igazi, hamisítatlan kis kuckó, a sarokban a búboskemence, a padkáján ott a hely, ahol jó elheveredni, pont, mint az a cirmos cica a sarokban, lobognak a lángok, és friss kenyérillat lengi be az egész helyiséget. a padló a bejáratnál döngölt föld, beljebb hajógerenda rajta rongyszőnyeg, az asztalon fehér abrosz, középen letakarva a friss kenyér, mellette kés, üveg, teli muskotályos borral, gyertyatartók, bennük nádszálderekú fehér szüzek hajladoznak, táncuk, mint az esti szellő. A falon egyszerű fa polc, rajta tányérok, poharak. Kicsit arrébb, a sarok felé egy hintaszék, benne egy alak ringatózik, kockás pokróc az ölében, és éppen ír. A válla fölött belelesünk az írásba, és meg se lepődünk azon amit látunk: ezt a bemutatót írja éppen. A kis ablakon a függönyrésen keresztül utolsó erejével még bekacsint a lenyugvó Nap, és gyenge sugárujjaival végig simítja arcunk. Az ajtó nincs bezárva, csak behajtva, hogy a hideg téli szél ne tudjon betörni. A kilincse fa, bele van faragva az ajtóba, nem hajlik, hiába próbáljuk, persze minek is hajolna, hiszen az ajtón nincs zár, mindig nyitva áll!
Húzz ide egy széket magadnak, vagy ülj a padkára, és meséljünk együtt egymásnak, mindenki örömére!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése