egy csendes este

Kicsit zsúfoltnak tűnik a kuckó most, apraja-nagyja a nagy asztal köré gyűlik, középen fazék, abban tör magának utat nagy nehezen a merőkanál, és már jön is visszafelé, jófajta sűrű bablevessel telítve, hogy egy tányérba pakolja terhét és már indul is vissza és újra és újra. A gyerekek egy-egy szelet kenyérrel, és a teli tányérjukkal elvonulnak félre, van belőlük mindenhol, a sutban, a lépcsőn, kisszéken a sarokban, de gyerekláb lóg le a galéria szélén is. A fölnőttek az asztal körül telepednek le, a csöndben csak egy egy kanál koppanása, egy szürcsölés hallatszik. Az asztalon a fazékban mindig van a levesből, és mellette üres tányér is akad, bárhányan is érkezzenek. Lassan megfontoltan esznek, nem siet senki sem. Mikor végeznek a sarokban álló hintaszék köré gyűlnek, láng gyúl a pipában, és bodor fellegekben száll fel a meseillat. A gyertyák lángja is érdekes módon mind a sarok felé hajlik, és a tűz is halkabban pattog. Kezdődik a mese!